Egy történet, mely a középkorba kalauzolja el az olvasóját. A történet három mágikus birodalom/nemzet életéről mesél, mind-mind más szemszögből. Sosem volt jó a kapcsolat köztük, olykor még harcok is folytak.  A birodalmak rendelkeznek egy ősi szimbólummal, mely egyben a lakhelyüket és a hovatartozásukat is jelképezi. A kígyó szimbólumot képviseli a Halnahr birodalom, akikről tudni kell azt, hogy toleránsak, nagyon jó a humoruk és magas szinten értenek a mágiahasználthoz is. Gonoszként kezelik őket a szokásaik miatt, pedig nem azok, csupán egy nemzet, akik a saját életüket élik, a maguk furcsaságaikkal. A sas szimbólumot a Farleigh birodalom képeviseli. Nem igazán örvendezhetnek a jó hírnévnek, mert sok gaz tett az ő lelkükön szárad. Elzárkózott és magányos nemzetként tartják számon a nemzetüket azért, mert ők voltak az első mágusok, akik használni tudták a védő varázslatokat, ezáltal védőtornyokat építettek a városban, aki átmerészelt melette menni, arra halálos átok zúdult azonnal. Azóta senki sem megy hozzájuk látogatóba, és kerülik is őket. A harmadik és egyben utolsó nemzet a bálnák szimbólumát képviseli. Sellők, hm... róluk nem sokat lehet tudni, mert sosem voltak a figyelem középpontjában, de azt beszélik, hogy nagyon jól értenek a kínzáshoz és idézem "a szánalmas korcsok betöréséhez".  Nem ajánlott a hajózás Wrynont szigete közelében, mert a szirének ha dalrafakadnak, akkor a hullámsírodba hajózol, roszabb eseteben a pokolba. Többnyire ezeket lehet hallani a falusi néptől és a kalózoktól, hogy ebből mi az igaz, azt nem tudja senki sem. Viszont a sellők nagyon jól értenek a víz irányításához, képesek azonnal megfullasztani bárkit, kiszívni a testből az összes vizet, sőt a Nagy Kraken is elég jó barátjuknak számít.  Wrynont szigeténél élnek a sellők, ott található egy nagy torony, mely védi a szigetet a behatolóktól, aki a sziget közelébe megy, azt elnyeli a víz, vagy nyoma vész. Mostanában egyre több palacküzenetet sodor parta a tenger, melyek többségében ez áll: Fuss, amilyen gyorsan csak tudsz!